A Czuczor utca már régóta az eszemben járt - higgyék el a kedves olvasók, az egyetemi előadások során az embernek van ideje ilyeneken is gondolkodni -, így a mai kocsma felé tartva titokban lefényképezett, a Közgáz C épülete mellett lévő, amúgy jelentéktelen utcácska lesz az első, aminek jól felkutatjuk a névadóját.
Czuczor Gergely (Andód, 1800. december 17. – Pest, 1866. szeptember 9.) magyar bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Eredeti neve Czuczor István, rendi neve Gergely. Jedlik Ányos fizikus, a dinamó és a szódavíz feltalálójának unokatestvére.
Költőként a népdal formakészletének egyike legfontosabb elterjesztőjeként, hazafias versek szerzőjeként ismert. Magas színvonalra fejlesztette a nemzeti eposz és a ballada műfajokat. Nyelvészként fő műve a hatkötetes mű, A Magyar Nyelv Szótára (1862-1874, amelyet "a Czuczor-Fogarasi" néven emlegetnek, mert Czuczor halála után Fogarasi János fejezte be).
Czuczor Gergely sok verse népdallá vált. (Móser Zoltán művelődéstörténész kutatása alapján 84, háromszor annyi, mint ahány Petőfi Sándor-vers.)
Az 1848-as forradalomban való részvételéért, illetve a forradalomra felhívó Riadó című verséért két évet kellett várfogságban töltenie. Kolerajárvány áldozata lett.
Czuczor Gergely: Riadó (1848) /részlet/
Sikolt a harci síp: riadj magyar, riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj.
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.
Él még a magyarok nagy istene,
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
