Én kérek elnézést, de egyelőre nem tudok elszakadni a fantasztikus IX. kerülettől, így ma is egy közeli klasszikus kerül feldolgozásra - minden hétfőn a Lónyay utcában költjük el fenséges egy szelet pizzából álló ebédünket, de eddig még soha nem merült fel köztünk a kérdés, hogy mit is rakott le a névadó az asztalra. Gondoltunk volna, hogy miniszterelnök is volt?
Nagylónyai és vásárosnaményi dr. Lónyay Menyhért, 1871. augusztus 3-ától gróf (Nagylónya, Bereg vármegye, 1822. január 6. – Budapest, 1884. november 3.) politikus, miniszterelnök, publicista, az MTA tagja, elnöke.
Tanulmányait otthon, majd amikor családjával 1833-ban Budára költöztek, a budai piarista gimnáziumban és a pesti egyetemen végezte, 1839-ben bölcsészdoktorrá avatták. Bereg vármegye 21 éves korában egyhangúlag választotta meg követévé az 1843-as országgyűlésre; a Széchenyi terveit támogató Szabadelvű Párttal szavazott, majd megyéje másodszorra is megválasztotta követéül - ezúttal a 1847-es országgyűlésre, ahol aktívan részt vett 1848. áprilisi törvények megalkotásában.
Az 1848 júliusában újonnan megnyílt parlamentnek haláláig a tagja maradt.A világosi fegyverletétel után ő is külföldre menekült és egy ideig Párizsban élt; 1850-ben visszatért Magyarországra, ahol mezőgazdasággal és irodalommal is foglalkozott. Nagy szerepe volt hazánk pénz- és hitelintézeteinek létrehozásában, sőt a kiegyezés utáni első, Andrássy Gyula vezette kormányban megkapta a pénzügyminiszteri tárcát , melyet 1870. május 21-ig töltött be.
1870. május 21-én közös pénzügyminiszterré nevezték ki és székhelyét Bécsbe tette át, ahol megnyerte az uralkodó kegyeit, a királyi ház bizalmát és a királyné szeretetét, így I. Ferenc József 1871. augusztus 3-án grófi rangra emelte. 1871. november 14. és 1872. december 4. között Magyarország miniszterelnöke és egyben honvédelmi minisztere volt, de a kormányra vágyó balközépnek mindinkább élesedő támadásai folytán végül kénytelen volt lemondani a miniszterelnökségről.
A főrendiházban legutólszor 1883-ban hallatta szavát, a midőn a polgári házasságról szóló törvényjavaslat mellett nyilatkozott. De bonyolódott családi ügyei mindinkább elvonták figyelmét a politikátólA főrendiházban legutólszor 1883-ban hallatta szavát, a midőn a polgári házasságról szóló törvényjavaslat mellett nyilatkozott. De bonyolódott családi ügyei mindinkább elvonták figyelmét a politikától.
1858. december 15-től az Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1861. december 20-tól tiszteleti, 1866. január 21-től igazgató, 1866. április 15-től alelnöke, 1871. május 17. pedig elnöke volt.
1880. április 9-től – haláláig – a budapesti tudományegyetem államtudományi tiszteletbeli doktora. Temetése az ország és főváros általános részvétele mellett, a Magyar Tudományos Akadémia palotájának előcsarnokából történt az uralkodó képviselőjének jelenlétében, végül a tuzséri családi sírboltban helyezték végső nyugalomra.
